•II. rész•

•Sziasztok. Bocsánatot szeretnék kérni amiért 1 hónapja nem írtam semmi részt, de meg volt sajna az oka, mert már közeledünk az évvégéhez szv. ezért, de most már rendszeresen fogok  részeket kirakni :)) Nem is húzom tovább az időt. JÓ OLVASÁST :) •

•Amit hallok az nem más volt, mint az ébresztőm hangja. Egyből meg könnyebbültem, hogy nem késtem le a kirándulást. Ránézek az órára és hajnali 5 óra. Ki kielltem az ágyból és a fürdőszobába mentem be a reggeli tusolásra ami nem volt több mint 10 perc. Kijövök törölközőbe bebugyolálva. Leveszem a törölközöm és a fehérneműket veszem fel először. A fehérneműk után jött a nadrág,póló és egy vékony kis kardigán, mert azért ilyenkor hűvös van azért, de utána úgy is lefogom venni. Cipőnek pedig a kis szandálomat vettem föl. Kimegyek a folyosóra és kinézek, hogy van-e valaki ébren, de nem látok mozgást, akkor ezek szerint apa és anya alszik és még a húgom is.  Vissza megyek a szobámba és a bőröndöket megfogtam és elkezdtem lecipelni a lépcsőn, amikor hallottam, valami zajt, de kiderült, hogy csak a macska a szomszédból. A kutyánk el is kezdte kergetni.  Konyhához érve valaki oda osont a hátam mögé,de nem tudtam, hogy, ki az,mert el ment. Lehet, hogy képzelődök? Vissza fordulok, mert akarok enni egy két falat reggelit. Lerakom a bőröndöm és be nyúlok a hűtőbe és kiveszem a tejet. Egy kis edényt is leveszek és öntök bele kevés müzlit +a tejet is. Gyors még ránézek az órára, hogy ne késsek el. Ekkor volt 05:30,akkor van még idő vagy is nem annyira sok 10 perc a reggelire. Oda mentem az asztalhoz és leültem. Neki láttam a reggelinek. Az első falatnál tartottam, amikor apa megijeszt és én meg kiköptem azt az egy falat tejes müzlit. Apa meg elkezdett nevetni.•
 - Szia. Jó reggelt kicsim. - Nevetve mondja apa.
 - Apa ez nem vicces, meg is fulladhattam volna arra nem gondoltál? - Rémültem feleltem vissza apának.
  - Jó bocsánat arra nem gondoltam. -  Apa, akkor már komolyan gondolta amit mondd.
Neked már nem kéne menni? - Kérdezte apa az órára nézve.
 - Igen indulnom kellene, mert nehogy elkéssek. - Szóltam vissza apának.
 •Ekkor már 5:40 percet ütött az óra.  Felálltam az asztaltól és elkezdtem pakolni, de apa azt mondta, hogy adjam, mert ő elpakol.  Odamentem apához és adtam az arcára egy puszit utána elköszöntem tőle. Majd a kabátomért mentem a fogashoz, amit ott fel is vettem. A bőröndömet is felállítottam. Kihúztam belőle a kart és úgy húztam magam után. Kiértem a kapuhoz ami meglepődésemre Jade és az anyukája várt a kocsiban. Ahogy megláttam őket becsuktam az ajtót. A kaput is kizártam  utána pedig becsuktam magam után és egyből siettem hozzájuk, hogy ne sokat várakozzanak rám. Jade kiszállt az autóból és oda jött hozzám.•
 - Szia. Ugye nem baj, hogy el jöttünk érted? - Kérdezte mosolyodva, amire a választ várta.
 - Nem, dehogy is baj, mert úgyse értem volta a sulihoz 6-ra. - Mondtam neki boldogan a választ.
•Utána kivette a kezemből a cuccokat és a kocsihoz vitte. Kinyitotta a kocsi csomagtartóját és berakta az ő holmijai közé. •
 - Gyere. Ülj be a kocsiba.-  Szólt ki az autóból Jade anyukája.
 - Rendben megyek. - Válaszoltam rá.
•Odamegyek a kocsihoz és beülök hátra. Meglepődésemre Jade mellém ült hátra, azért furcsa nekem, mert mindig előszeret ülni.  Anyukája beindította a kocsit és elindultunk.•

*10 perc múlva

-Végre a sulinál vagyunk! - Jelentette ki Jade.
- Alig várom, hogy repülővel Spanyolországba menjünk. Remélem lesznek ott kedves emberek, de pasizni nem fogok, mert így is Zayn nem örül neki, hogy el megyünk 4 napra. - Feleltem Jade-nek.
Közben Jade anyukája  kipakolta az autóból a holmijainkat.
 - Sziasztok lányok. Hiányozni fogtok mind ketten, mert már Perrie-t is úgy szeretem mintha a saját lányom lenne, ezért is, mert sokat is voltál nálunk és Jade-val olyanok vagytok mint két testvér. - Kicsit megkönnyezve mondott 4 napra búcsút Jade anyukája Jade-től.
  - Szia anya. Hiányozni fogsz. - Mondta Jade az anyukájának és megölelte jó szorosan.
 - Viszlát Jade anyukája. - Nem tudom miért, de mindig így szoktam elköszönni Jade anyukájától.
 - Szia. - És engem is megölelt. Olyan jó érzés volt.
•Jade anyukája  beült a kocsiba a kormány mögé és el ment. Hallottam az ofő. hangját, hogy névsor olvasás van most, mert már majdnem 6 óra van. Névsor szerint sorolták a neveket.•
 - Perrie Edwards. - Olvassa az ofő. a nevem.
 - Itt vagyok tanár úr. - Feleltem hangosan, mert sokan vagyunk vagy is összesen kirándulni 40-en megyünk.
•Mindenkinek felolvasta tanár úr a nevét és mindenki itt is van szóval elkezdtük a beszállást a buszra. Busszal a repülő tér innen kb. 2-2,5 órára van inen. Ami nem kevés idő. Jade-el felszálltunk a buszra és kettes ülésbe ültünk, de nem akartunk nagyon hátra ülni, mert a ,,menők" még szemre hányást teinének nekünk, amiért itt vagyunk. Én az ablak felől ültem Jade meg kívül. Láttam, hogy ő bedugja  a fülesét és én, akkor meg elgondoltam, hogy, akkor alszok ameddig oda nem érünk.•

** 2,5 óra  múlva

  -Perrie kelj fel. Perrie. - Valaki elkezdett ráncigálni.
  - Igen, tessék. - Keltem fel az alvásból egy kicsit még kómásan.
•Megláttam, hogy csak Jade•
  - Megérkeztünk a reptérre. - Mondta Jade
  - Én meg kómás fejjel és össze kuszált hajjal mondtam, hogy jó, de még aludni akarok. - Szóltam vissza Jade-nak.
•Rájöttem, hogy igaza van Jade-na abban, hogy föl kéne kelnem, mert, ha aludnék tovább akkor itt maradok a buszon és a repülőn úgy is alkudhatok még 4 óra hosszát. Én most már így álltam az alvásos dologhoz•
    -Jó rendben fölkelek, de akkor hagyj a repülőn aludni. - Mondtam Jade-nak.
    - Jó rendben hagylak aludni. - Szólt vissza nekem, egy kis sunyi mosollyal.
•A sunyi mosoly nála azt jelenti, hogy valamire készül, de nem tudni, mert, olyan ügyesen,okosan és szépen kitervel dolgokat, hogy, amikor már rájönnél, már meg is csinálja.•
    - Mindenki szálljon le a buszról és a csomagokat lent a sofőr már kiszedte szóval mindenki vegye el a saját holmiját. - Szólt az ofő.
• Jade-el mi a negyediknek értünk le a buszról. Oda mentünk a busz oldalához, ahol a csomagokat épp vette ki a busz sofőr. El is vettük a csomagjainkat és mentünk a tanárok után, mert őket vezették a sort, de hátul is volt két kísérő tanár és még az igazgató nő is. Beértünk a repülő térre és három vagy négy férfi fémdetekrorral átvizsgált minket. Közben a csomagjainkat is le kellett adni a csomag vizsgálóban, ahol a bőröndjeinket és a kisebb táskáinakt nézik meg egy gép segítségével.  Ez az egész  15 perc alatt lezajlott. Amúgy a gépünk meg 8-kor indul.  Közben be mondták, hogy  10 perc múlva indul a gép Madrid-ba. Itt a tanárok elkezdtek minket siettetni, hogy elérjük a repülőgépet. Igazuk is volt, hogy siessünk, mert majdnem lekéstük. Szokás szerint én Jade mellé ültem és távolt a ,, menők" csapatától. Jade a telefonján anyukájával skypolt és én meg megint bealudtam.•

*** 3 óra múlva

 •Amikor már magamtól felébredtem, akkor voltunk Madrid fölött. Rá 5 perc-re le is szálltunk. Megint átvizsgálták a csomagjainkat és minket is. Megkaptuk a csomagjainkat és egy busz várt ránk, ami a szállás helyre visz el minket.  A tanár nő mondta, hogy még az utazásnak nincs még vége, mert busszal utazunk 1 órát a vonat állomásig és vonattal pedig még 3 óra hosszát. Mindenki nagyon örült neki és nagyon lelkes volt, hallottam a hangjukon. Vagy is ők is úgy utáltak ennyit utazni mint én. Ahogy fölszálltunk a buszra mindenki elkezdett enni és inni, mert már mindenki nagyon éhes volt. Én  baconos szendvicset ettem és ittam hozzá Cappy-t. Jól laktam egy szedvicsel és tele ittam magam úgy, hogy meg is kellett álni egy autó pálya menti wc-nél, de szerencsére nem csak nekem kellett. Elkezdtem beszélgetni Jade-al, hogy a fiúk most mit csinálhatnak. Vajon Zayn képe-e megcsalni engem? •
     - Megérkeztünk a vonat állomásra mindenki száljon le a buszról és a többit már gondolom, hogy tudjátok. - Mondta az igazgató nő.
• Jade-al megint lementünk a cuccainkat el vettük és mentünk a vonatra ami kb. délben indul. Odamentünk a vonatokhoz és megmutatták, hogy melyikbe kell menünk nekünk. Bementünk a vonatba és a vonatunk pont kabinos volt, aminek nagyon örültünk. Mi 4-en voltunk 8 helyett, mert nem akartunk, hogy zsúfolódás legyen, de annak örültünk, hogy olyan két személy jött pont oda hozzánk akiket bírunk. Luke és Calum volt. Ahogy elindult a vonat lehajtottuk az ablakot és köszöngetünk mindenkinek Spanyolországban mindenkinek angolul. A fiúk még köpködtek is. A mögöttünk lévő kabinba pont a ,,menők2 voltak és pont az egyik vagy is Caroline hajolt ki pont, akkor amikor fiúk kiköpködtek és őt arcon találták kétszer. Amin persze el kezdtünk nevetni. Ezt a köpködést folytattuk, vagy is  mi is beszálltunk Jade-el. Egy óra múlva rá is untunk.•
   - Lányok, amiért ugy is unatkozunk felelsz vagy mersz játék? - Kérdezte sunyi, mosolygós fejjel Luke.
   - Én benne vagyok. - Szólalt meg Jade.
   - Ha Jade Is akkor én is. - Mondtam én.
  •Calum-ot már nem is kellett kérdezni, mert ő minden hülyeségben benne vamn. Luke kezdett pörgetni. Jade-nél ált meg az üveg.•
   - Felelsz vagy mersz? - Kérdeszte tölle Luke.
    - Felelek. - Mondta Jade.
    - Menj ki a kabinból és mondd meg Federicó-nak, hogy szereted ( Federicó Spanyolo.-ből jött ide angliába és a ,,menő" csapat egyik tagja. - Monta Luke Jade-nak.
•Jade oda is ment és meg is csinálta amin nagyon nevettünk, mert azok a személyek azt, se tudták, hogy mivan. Most Jade pörgetett és nállam állt meg az üveg.•
     - Felelsz  vagy mersz? - Kérdeszte Jade.
    - Merek. - Válaszoltam vissza.
    - Ha már nekem olyat kellett csinálnom, akkor te meg csókold meg Luke-t. - Mondta mosolyogva Jade.
   - Muszály? Tudod,   hogy Zayn-el járok. Akkor miért kell ilyet kérned? - Feleltem vissza.
   - Tudom, de ez ilyen játék. - Mondta nekem.
  • Megcsináljam? Ne csináljam? Vajon, ha kitudódik, akkor mit fog hozzá szólni Zayn? Ha meg nem csinálom meg nyálpicnak neveznek. Eldöntöttem, hogy megteszem-e. A döntésem az, hogy ezt a feladatot....

By: Alexandra Xx.

Remélem tetszett a II. rész.  Aki még nem iratkozott föl az nyugodtan megteheti. A III. rész kb. egy hétmúlva lesz. Addig is várom a kritikákat :)

Trailer

Remélem ez a trailer megfog  benneteket és szívesen olvassátok ezt a blogot :)) Remélem tetszik...de nem én csináltam...